Tominak egy ideig nem volt neve. Egy aktivistánk nyalábolta fel őt egy tavaszi napon a város patak partjáról . Évi miután meglátta a kiscicát az első gondolata az volt, hogy atyaég, de sovány! Hazament pár falat cicakajáért, de miután visszaért akkor látta, hogy nagy a baj. A legkisebb gond, hogy a cica sovány, azonban a bal hátsó lábát nem tudja rendeltetésszerűen használni. Bár üres hellyel nem rendelkeztünk mégsem hagyhatta az utcán sorsára ezt az 5 hónap körüli kiscicát.

Helyünk nem volt. Pénzünk sem az orvosi ellátásra.

Küzdelmünk azonban igen: a cica így nem maradhat! Hely kell neki, orvosi ellátás és a végén gazdi!

Nem abból a fából faragtak minket, akik könnyen feladjuk! Most sem így volt. 

Úgy döntöttünk, hogy mindent megteszünk ezért a cicáért! Elindult a munka!  

Az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy sérülése korábbi törés, műtét esetén az eredmény nem garantált.  

Ez a mondat nem a Csellengők aktivistáinak való! Talán ez volt az, ami megadta a kellő lendületet: nem adjuk fel! 

Az egyik állatvédő szervezettől kaptunk egy telefonszámot, nevet. Tomi már másnap az orvosi rendelőben volt, és másnap megtörtént a műtét. Az orvosi költségeket szó szerint pillanatokon belül összedobtuk Neki. Mindenki annyit tett hozzá, amennyit éppen nélkülözni bírt. 

Tomi irtó cuki cica. Hősiesen viseli a körülötte zajló eseményeket, a fájdalmat. Dorombol, békésen üldögél és nézelődik. Igazi szeretetre méltó cica, aki jókor volt jó helyen. Így segíteni tudtunk Neki. 

Gazdi keresését még nem kezdtük el. 6 hét múlva varratszedés és ivartalanítás után Tomi útnak indul a gazdivá válás útján.