Elveszett, nem adtam fel, megtaláltam... 

Ebben a blogban Nyuszi cica eltünésének és megkerülésének történetét lehet olvasni a gazdi szemszögéből. Hogy a cica mit élt át azt csak találgatni tudjuk. Félelmet mindenképp. És éhezett is. De ő sem adta fel a reményt még 2 hónap után sem. Az első hívó szóra előbújt a rejtekét adó farakás alól. Pontosan tudta, hogy most érte jöttek. Azért, hogy végre visszakerülhessen a biztonságot adó otthonába.

Vigyázzatok a cicátokra! Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés.

Nyuszi 9 éves cica és pontosan 9 éve él velem, velünk. Kalandosan került hozzám, először nem is nagyon akartam őt.

Nyuszi előtt egy Macipán nevű édes kandúr hódította meg a szívemet, és nem tudtam mennyire leszek képes váltani. Először amikor kaptam Nyuszit, elvittem egy kertes házba. Arra gondoltam ott jobb helyen lesz. Azonban nem sokkal később úgy került vissza hozzám, hogy a barátom telefonált: egy kiscica bujkál a lábai alatt. Nyuszi visszaverekedte magát hozzám ösztönösen. Ő választott. Ez volt 9 éve tavasszal.

2017. május 13-án éppen Eurovizíós-dalfesztivált néztünk, amikor észrevettük, hogy a cicánk eltűnt. Az erkélyen egy virágláda megbillent, valószínű, hogy így esett le.

Kétségbeesve kerestük. Hiába.

Első döbbenetből a kilátástalanságig el voltam keseredve. Fel sem fogtam először az egészet. Nyuszi sok-sok hétig nem került elő. Leírni nem tudom azt, hogy min mentem keresztül. Óriási kálváriám története sok-sok meglepetést rejtett, ami számomra változást hozott. Bennem is.

Először is végig plakátoltam lakóházunk környékét, sőt a fél várost. Elmentem mindenkihez, aki számított "macskás vonalon". Első nagy segítőm Krisztina volt az, aki végig erősített engem abban, hogy ne adjam fel. Nagyon megható volt minden sms-e...amíg élek nem felejtem el.

Ő tanácsolta nekem, hogy ismerkedjek meg Katival, aki régebben a helyi menhelyen dolgozott önkéntesként, és most a helyi utcai csellengő cicák sorsával foglalkozik, szerinte ő is segítségemre tud lenni.

Minden létező szálba belekapaszkodtam...és valóban jött tőle is sok-sok biztató szó. Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy végül főszerepet kapott Nyuszi megtalálásában. Amikor már feladtam volna, (úgy 7.hét környékén) volt egy mondata, ami tovább vitt azon az úton, hogy elérjem a végső célomat azt, hogy szeretett cicám hazataláljon hozzám.

Így hangzott: - Úgy érzem Nyuszi még él és vár Rád valahol.

Hozzáteszem, mi előtte nem ismertük egymást. Kati Nyuszit sosem látta, mégis meghatározó szerepe volt abban, hogy nem adtam fel a harcomat.

Eltelt 9. hét. Sok- sok telefonhívás után jött egy, a legutolsó.

Egy reménysugár.

És megtaláltam őt!

Lakásunktól egy percre egy farakás alatt, csont soványan, remegő lábakkal megtaláltam Nyuszit!!!!

Azt hittem égi jelenést látok, azt hogy káprázik a szemem. De a cicám megindult felém hét után, és miközben lépkedett, elmesélte nekem, ennek az időszaknak minden gyötrelmét. Pontosan értettem, hogy mit mond.

Odajött hozzám, a kezemhez és fel bírtam emelni súlytalan kis testét. Azt nem tudom, hogy jutottam haza. Már összemosódnak a képek, de amikor hazaértem csak zokogtam. Nyuszi sem akart hinni a szemének, hogy a biztonságot adó otthonában van újra. Hol Tamás fiamhoz bújt, hol nekem köszönte meg, hogy végre hazaért. Egy gyors orvosi vizsgálat megállapította, hogy nyuszi bár sovány, kicsit kiszáradt, de egészséges maradt. Most erősödik, hogy a két hónap alatt leadott kilókat fel tudja ismét szedni.

A hála könnyei mögött én meg köszönetet mondok mindazoknak, akik egy szívvel lélekkel segítettek engem ebben az óriási küzdelemben. Mert az volt.

De üzenem mindenkinek, akinek elveszik a cicája, hogy ne adja fel. Keresse őt, mert az a cica várja az út végén. Ezt én már bátran, hittel ki merem jelenteni.

Andi

Vigyázzatok a cicáitokra!