MarciPán

Pár napja, este tűnt fel az autók alatt. Nagyon pici, hihetetlen keservesen sírdogáló kiscica, aki közeledésre elszaladt. Kapott egy tasak kaját, alig találta meg, majd miután mégis meglett hangos nyammogással felfalta. Sok cica másnap már nem jelentkezik.
Tegnap délután találkoztam Anitával. Eljött értem és bementünk a városba fagyizni. Mikor elindultunk megemlítettem neki a cicát, de nem volt további téma. Amikor hazafele kanyarodtunk már a világítást is fel kellett kapcsolni. És akkor látjuk, hogy ott gubbaszt az egyik autó alatt. Nagyon szívbe markoló egy ilyen látvány. Nekünk! Csak egymásra néztünk, és a látványtól terhelt lelkünkkel ment mindenki a saját útjára. Nem kellettek szavak, nem is voltak.
De én nem bírtam magammal. Visszajöttem és hoztam neki cicakaját. Üvöltött éhségében, azt sem tudta, hogy hogyan egyen.
Megfogtam, felemeltem és láttam, hogy egy nagyon sovány kiskandúrral van dolgom, akinek kivan a medence csontjai, talán kicsit dehidratált is. Még mindig telt házunk van! Csak az az árva nagyobbacska dobozunk üres, amiből most Tomi kiköltözött Manócska helyére.
Évi befogadta. Egyenlőre a dobozba. Szelíd. Anita reakciója a történtekről: tudtam, hogy nem hagyod ott. Nála van üres szabad kennel. Fel is ajánlotta. De a cica egész nap egyedül lenne. És az nem jó.
Ezt a macskát valaki megint kirakta! kb. 7 hetesen! Mit gondolt vajon? Elmegy egerészni? Dühöngök. Mókuskerékben érzem magam. Miért nincs ennek soha vége? Ma elmegyünk orvoshoz. Egy általános orvosi vizsgálat után kis hízlalás, majd ezt követően MarciPán gazdit keres. Hamarosan elkészül gazdikereső posztja!
Mivel segíthettek? GAZDI KERESÉSSEL! Köszönöm