Na akkor összegezzük az eddig történteket. Idianyu pont két hete kapott el minket, miután kimásztunk a pincéből. Akkor ezt nagyon zokon vettük, mert nem tudtuk, hogy mit akar tőlünk. Amikor kijöttünk az "odúnkból" nagyon soványak voltunk. Szó szerint minden csontunk zörgött, súlyunk alig érte el az 500 grammot. És hát a bolhák.... na azok nagyon...

A befogásukkor kis puffogó szőrgombócok a folyamatos szocializációnak hála gyorsan fejlődnek. Már egyre kevesebb fújást, morgást hallani. Áfonya (fekete) többször dorombol, Szamóca (cirmos) egyelőre még kíváncsian lesi, hogy a simogatás miért is esik jól testvérkéjének. Dorombolást még nem kaptunk tőle, de ez csak idő kérdése.

Azt kell mondjam, világi jó életünk van! El sem tudjátok képzelni mennyire! Idimami most egy nagyobb ággyal lepett meg minket, amiben nagyon jól érezzük magunkat és versenyre hívott minket, ahol a tét az volt, melyikünk lesz az első, aki a fújást és a morgást felváltja dorombolásra.

Ma kiköltöztünk a fürdőszobából. Épp ideje volt, mert ugyan kicsik vagyunk, na de hát egy nagy macskaszállítóban lakni olyan megalázó. Idimamink készített nekünk egy kis dobozt amiben összebújva alhatunk és új alomtálat is kaptunk, mert állítólag rendetlenek vagyunk és mindent széttúrunk.

Idimama ma azt mondta, hogy büdösek vagyunk ezért szükségünk van egy fürdőre. Így betett minket egy nagy lavórba vagy mibe és cicasamponnal alaposan átdörzsölte a bundácskánkat.